angol elnevezése:bearberry
népi elnevezése:medvebogyó
Kelet-Európa hegyes-sziklás vidékein szinte mindenhol megtermő medveszőlő, egyre inkább kezd veszélyeztetett faj lenni.
A medveszőlő áldásos hatására csak a XVIII. század közepén figyeltek fel a gyógyítással foglalkozók és mint gyógynövényt kb. kétszáz éve használják a népi és gyógynövényterápiákban. Azomban már a 13-ik században is találunk feljegyzést a növényről a Marco Polo feljegyzéseiben,ahol leírja hogy a kinaik a húgyúti gyulladások kezelésére és vízhajtóként használták a medveszőlőt.
A medveszőlő mint növény:
Örökzöld törpecserje a hangafélék családjából . Előszeretettel növekszik sziklákon, amiket fekvő helyzetben lévő szárai teljesen be tudnak hálózni. Leveleinek alakja tojásdad, szélei épek, erezete hálózatos, halványan látható.
Virága április-május környékén nyílik, színe fehér vagy pirosló, korsó formájú, amely rövid fürtben áll össze. A termés színe vöröses, csonthéjas bogyó, ami 6-7 magot rejt magában.
A növény levelét és leveles hajtását hasznosítják gyógyászati célokra, ezek egész évben szedhetők, mégis a legjobb késő nyáron gyűjteni. Hazánkban nem őshonos.
Gyógyhatásai:
A medveszőlő enyhe vizelethajtó és jó fertőtlenítő szer. Hólyag és vesegyulladás esetén alkalmazzák,mivel baktérium ölő hatással bír. Ajánlott még epekőbántalmak esetén, valamint baktériumok okozta enyhe húgyúti fertőzés kezelésére a kiegészítő terápia részeként.
Fő hatóanyaga: az arbutin és a metil-arbutin, de tartalmaz még cserzőanyagokat, flavonoidokat, iridoidokat is.
C-vitamint is nagymennyiségben tartalmaz.
Érdekességek:
A medveszőlő termését a medvék nagy előszeretettel fogyasztják, innen a neve.
Az észak-amerikai indiánok élelmiszerként fogyasztották termését és levelét , de pipadohányként is füstölték.Az indián nők mestruációs görcsök enyhitésére is alkalmazták.A főzeteét szájnyálkahártya sebeire,foginygyulladásre és a gyulladt szemek és sebek lemosására alkalmazták.
C- vitamin tartalma miatt,régen a skorbut megelőzésére is alakalmazták.